NetFreak

Ezt is megértük, megjelent az Opera Mini iPhone-os verziója. Jó? Hááát... Nem mondom, hogy beleszerettem. Állítólag nagyon gyors, és ebben végülis igazat kell adnom. Nagyon gyors, miután bepötyögtük a címet, amit meg akarunk tekinteni. De mire addig eljutunk, az Opera kb 1percen át mutogatja nekünk gyönyörű piros fejlécét, és egy nagy fehér képernyőt, a Safari pedig nekem majdnem azonnal nyílik, és már írhatom is a címet...

Az Opera cirka 5mp-t gondolkodott az index.hu-n, mire megjelenítette a html tartalmat, a képek már kicsit több időbe teltek, 13 mp volt körülbelül (nem stopperrel mértem), mire kiírta, hogy készen van a betöltéssel. A böngészőfül-váltás szinte azonnalinak hat (bár beszaggat egy kicsit), és azonnal visszakapjuk az oldalunkat, nem tölti újra, ahogyan a Safari. Ez persze iszonyat mennyiségű memóriát megesz, gondolom én, legalábbis az én kis 3G-m igen hamar elveszíti reszponszivitását. 3GS-el gondolom jobban menne.
A Safari ezzel szemben 18mp alatt kezdte megjeleníteni az oldalt, és 30ig számoltam el, mire úgy érezte, hogy sikerült teljesen betölteni az oldalt. Ez sehol sincs az Opera sebességéhez képest, sajnos...

ide szerettem volna egy olyan szép grafikont, ami az appleblogon szokott lenni, de nem tudtam mivel csinálni, úgyhogy nem lesz grafikon...

És mégis miért használnám inkább a Safarit? Mert imádom az iPhone kezelőfelületét, amibe beletartozik például az is, hogy ha flickelem a képet, akkor nem nekirohan a falnak, hanem szépen belassul előtte (aki látott már iPhone-t vagy iPod Touchot közelről, tudja, miről beszélek), valamint az Opera kétujjas zoomja annyira gyors, hogy nagyon könnyen bele lehet veszni egy nagyobb oldalba. Hiába próbáltam egy bizonyos dologra zoomolni, valahogy mindig mellé ment. Marad a duplatapintásos zoom, ami viszont ugyanúgy működik mindkét alkalmazásban. Ami szintén nem tetszik az Opera-ban, az az iszonyatos helyfoglalás. Egy olyan kis kijelzőn, mint amilyen az iPhone-nak van, az az 1cm-s permanens rusnya piros sáv igen zavaró a lap tetjén, valamint az alján lévő gombkészlet is több helyet foglal.

Ami pedig a motort illeti... A Safari 100%-ig végigtolja az Acid3 tesztet, Opera hozzá sem szagol. Igaz, az Operában ott a Mini jelző, vagyis elvileg nem próbálja magát teljes értékű böngészőnek eladni. Pedig úgy viselkedik.

Konklúzió: Megszokható, de én nem fogom használni. Ha már van beépített, ami jól is működik, inkább azt használom. 3GS-en talán jobban használható (gyorsabban betölt), de 3G-re nem jó. Pazarlóan bánik a kijelzővel, ami nem elfogadható, és idegesítő a kezelése. 6/10, mert van benne lehetőség, de most még eléggé kezdőnek tűnik...

A végére pedig két kép, hogyan birkózott meg az Opera, és hogyan a Safari az index.hu címlapjával első letöltésre (Opera frissen installálva, első futtatás, első oldalbetöltés).

Opera Mini

Első indítás, első oldalbetöltés... Másodikra már megette a javascripteket.

Safari

Ja, és a politikához semmi közöm, csak itt látszik, hogy mit rak oda a JS és mit nem.

Mi a legfontosabb dolog, amire az ember a nast használja? Hálózati tároló. Ez a lényeg. A Samba az a protokoll, amivel a Windows-os hálózati meghajtók kommunikálnak. Ez volt a legfontosabb dolog számomra, hogy a két laptop és az asztali gép is lássa a nast hálózati meghajtóként, hogy egyszerűbb legyen szinkronizálni az adatokat, és ne kelljen pendrive-on ideoda pakolászni a fájlokat.

Nos, az első dolgunk felrakni a Samba szervert a nasra.

nas@nas01r:~$ sudo apt-get install samba

Ez felrakja a szerver progit, na de most jön a jó rész, hogyan bírjuk rá, hogy úgy működjön, ahogy mi szeretnénk!

Van két fájl, amibe rögzíteni kell a hálózatunkat, ez a /etc/hosts és a /etc/lmhosts fájlok, a hosts-ba az ip-ket kell rögzíteni, és a hozzá tartozó gépnevet, az lmhosts-ba pedig a gépneveket és a gépneveket (igen, egymás mellé a kettőt, fogalmam sincs miért).

/etc/hosts
127.0.0.1    localhost
127.0.1.1    nas01r
192.168.1.104    nas01r
192.168.1.100    4910q2
192.168.1.102    4910q2
192.168.1.103    THINKPAD

# The following lines are desirable for IPv6 capable hosts
::1     localhost ip6-localhost ip6-loopback
fe00::0 ip6-localnet
ff00::0 ip6-mcastprefix
ff02::1 ip6-allnodes
ff02::2 ip6-allrouters
ff02::3 ip6-allhosts

A második csoport valami IPv6 config, ehhez nem kell nyúlni, én se tettem, az első csoportban pedig mindent megadtam, amit a nas láthat a hálózaton (közte saját magát, valamint a saját laptop wifi és kábel ip-je és a másik laptop wifi ip-je.

/etc/lmhosts
localhost    nas01r
4910q2    4910q2
THINKPAD    THINKPAD

Itt pedig csak az van megadva, hogy a localhost egyenlő a nas01r-el, valamint a két laptop neve egyenlő saját magával. Nem tudom, miért jó, de így kell.

Ez után nyissuk meg a /etc/samba/smb.conf fájlt, itt kell beállítani a Samba szerver tulajdonságait. Sok beállítási lehetőség van, itt csak azokat vágom be, amiket átállítottam:

/etc/samba/smb.conf
workgroup = nas

[nas01]
    comment = nas drive 01   
    path = /home/
    writeable = yes
    browseable = yes
    guest ok = yes
    create mask = 0775
    directory mask = 0775

Az első megadja a workgroupot, amiben működik a gép, a második csoport pedig a megosztást kezeli. Mivel a /home alá van bemappolva a második vinyó, így ezt a könyvtárat osztottam meg. Lényeges dolog, hogy így beállítva nincs védve a szerver, bárki látja, aki ehhez a hálózathoz csatlakozik, bár ez szerintem nem nagy gond, hiszen otthoni kis hálózatról van szó.

A Samba szervert ezzel a két paranccsal állíthatjuk le és indíthatjuk el:

nas@nas01r:~$ sudo /etc/init.d/samba stop
nas@nas01r:~$ sudo /etc/init.d/samba start

Ha ez megvan, és fut a Samba szerverünk, ideje hozzáadni a Windows-os gépeinkhez!
Ezt a következőképp tudjuk megtenni:  a használt hálózati vezérlő (pl wifi) tulajdonságainál kiválasztjuk a TCP/IP protokoll-t, majd a Tulajdonságokra kattintva, az Általános fülön megnyomjuk a Speciális gombot. Itt kattintsunk a WINS fülre, majd a WINS-címekhez adjuk hozzá a nas ip-jét. Ha ez megvan, megéri újraindítani a gépet, hátha nem veszi be elsőre (ez volt az a részlet, ahol nagyon elakadtam, de végülis sikerült rájönni, hogy is kell). Ha ezzel megvagyunk, a Sajátgép Eszközök menüjében válasszuk a Hálózati meghajtó csatlakoztatása menüpontot, itt válasszuk ki a kívánt meghajtó betűjelet, majd a mappához írjuk be az elérési utat, amely a következőképp néz ki:

\\kiszolgáló\megosztás

vagyis

\\nas01r\nas01

A kiszolgáló az a név, amit a /etc/hosts fájlban adtunk meg névnek a szerverünknek, a megosztás pedig az a név, amit a /etc/samba/smb.conf fájlban a []-be írtunk.

Ha ezeket a lépéseket végigcsináljuk, elméletben van egy működő Samba szerverünk. Persze ne várjuk, hogy villámgyorsan toljon át több giga adatot, nekem nem sikerült olyan 1mbps-nél nagyobb sebességet kihozni belőle, de nem is mozgatok több gigás fájlokat rajta.

Szóval Linux terminál. Előrebocsájtom, hogy aki bővebben akar, olvashat róla egyéb helyeken, hogy mit tud, mi is ez, én csak egy kis gyorstalpalót tartok.
Ha valamit meg akarunk csinálni linux, jobban mondva unix alapú rendszer alatt, két mód van rá. Az egyik a grafikus felület, ami egyes disztribúciókban alapból fel van rakva, így hasonlóan kezelhetjük, mint a Windows-t. Az Ubuntu egy gnome nevű felületet használ, szép, jó, bár ha nas-ként üzemel, felesleges egy túlspirázott grafikus felület...
A másik mód a terminál, ami hasonló a Windows-os dos parancssorhoz, viszont alapvetően a unix alapú rendszerek úgy vannak kitalálva, hogy terminálból irányíthatóak. Igazából van, amit tényleg egyszerűbb terminálból csinálni, alább pedig pár olyan parancs, aminek nem sikerült működő megfelelőjét találnom a grafikus felületen.

Programok installálása (ebből van grafikus, de sok esetben egyszerűbb a terminál, ha tudjuk, mit akarunk felrakni)

nas@nas01r:~$ sudo apt-get install programneve

Nincs mit magyarázni rajta, beírjuk a program nevét, amit fel akarunk rakni, megkeresi, kicsomagolja, feltelepíti, és játszhatunk is vele. Alternatív megoldás az Ubuntu Szoftverközpont-ja, ahol kereshetünk és kattintgatva letölthetünk egy csomó alkalmazást.

Fájl szerkesztése

nas@nas01r:~$ sudo gedit /könyvtár/valami.fájl

Ezzel a paranccsal olyan fájlokba tudunk belenyúlni (a gedit programmal, ami hasonló a jegyzettömbhöz, csak kicsit fejlettebb, pl ha programkódot írunk, magától felismeri és beszínezi a különböző rendeltetésű részeket), amiket a root hozott létre, így a saját userünkkel csak olvasható lenne.

Fájl jogosultság megváltoztatása

nas@nas01r:~$ sudo chmod XXX [fájl|könyvtár]

Ezzel egy fájl jogosultságát tudjuk megváltoztatni, ami sajnos nem könnyű grafikusan, mivel a grafikus felületen be vagyunk zárva a saját kis userünkbe (aki nem root). Az XXX helyére a 8-as számrendszerben kell megadnunk a tulajdonságokat, a következő képpen:
Első szám: a tulajdonos
Második szám: a tulajdonos csoportja
Harmadik szám: mindenki más
A megadható jogok pedig a read (4), write (2) és execute (1) lehet, amit adni akarunk, azokat a számokat összeadjuk, és írjuk be a parancsba, vagyis ha azt akarom, hogy én mindent csinálhassak, de a többiek csak írni és futtatni tudják a valami.fájl-t, akkor így néz ki:

nas@nas01r:~$ sudo chmod 733 valami.fájl

Futó processek (folyamatok) listázása:

nas@nas01r:~$ ps

Amit lehet úgy is használni, hogy minden létezőt ki akarunk listázni:

nas@nas01r:~$ ps -A

Esetleg szeretnénk egy bizonyos névvel rendelkezőre keresni:

nas@nas01r:~$ ps -A | grep programnév

És ehhez a parancshoz szorosan kapcsolódik a kill

nas@nas01r:~$ sudo kill processszáma
vagy
nas@nas01r:~$ sudo kill -9 processszáma

Amely parancs kigyilkolja az éppen futó process-t, vagyis erővel leállítja a processt futtató programot (fagyás esetén, vagy ha valamiért nem tudja magát lekapcsolni, de erről később).

A parancsokban a sudo azt jelenti, hogy a root (vagyis az a user, akinek mindenre van jogosultsága a gépen) nevében akarjuk futtatni a parancsot, egy terminálszakasz (session) alatt az első sudo után be fogja kérni a root jelszót (ami egyébként Ubuntu alatt megegyezik az első usernek adott jelszóval, esetemben a nas user jelszavával), majd a továbbiakban nem fog kérni jelszót, de ugyanúgy sudo-val kell kezdenünk a parancsokat.

Nem akarom túlbonyolítani ezt a bejegyzést, akit érdekel a terminál, találhat becslésem szerint több millió oldalt, ami ezzel foglalkozik. Példának okáért álljon itt egy pár.

en.wikipedia.org/wiki/Unix_commands
help.ubuntu.com/9.10/index.html
sugo.ubuntu.hu/9.10/html/hu.html

A mai bejegyzés egy kicsit eltér az aktuális témától, most a Firefox böngésző 3.6-os verzióját vesszük górcső alá.

Igazából sokat nem írok róla, igaz, néha sok memóriát eszik, de még mindig a kedvenc böngészőm Windows-on, ha Mac-et használnék, biztosan Safari fan lennék, a Chrome pedig valamiért nem jegyzi meg a munkahelyem proxybeállításait, így állandóan be kell írnom a proxyhoz tartozó jelszót, ha egy új oldalt nyitok meg. Ez jól lelassítja a munka folyamatát, mivel neten dolgozom. Így marad a Firefox, igaz, néha ki kell lőni feladatkezelőből, mert megadja magát (hát igen, 500mb-s logfájlok betöltése kicsit megeszi a gépet). De ennek ellenére általában stabil, igen jól használható, és nagyon sok jó kis plugin van hozzá (személy szerint a DownThemAll!-t, a Webdevelopert és a WML Browsert használom, mind a munka miatt). És persze ne felejtsük el a folyamatos biztonsági frissítéseket, amik érkeznek a programhoz, valamint azt se, hogy ez a böngésző könnyedén megbírkózik a html 5.0-ás és a css 3.0-ás verzióival. Egy szintén hasznos feature, hogy a Firefox megeszi a nem tökéletesen megírt javascripteket is, így nem lehet olyan könnyen kiakasztani, mint például az Internet Explorert.

A 3.6-os verzióban vezették be a Personas névre hallgató skinnelési lehetőséget, ami viszont óriási ötlet, hiszen ha már egész nap egy felületet kell bámulni, legalább a kerete legyen tetszetős... Igaz nem sok minden változik egy-egy új bőr felhúzásával, de szó szerint skinek tízezreiből válogathatunk, kezdve az iszonyú gagyi, filmekből való képekből összevágott rondaságoktól a profi grafikusok által rajzol, valóban szemnyugtató szépségekig. Én ezt találtam 10 perc keresgélés után:

Szóval, használj te is Firefoxot!