A mai bejegyzés igen rövidke lesz, egyrészt mert nincs nagyon időm (de nem szeretnék egy napot se kihagyni), másrészt mert nincs mit taglalni túl sokat a dolgon.
Oprendszernek kérdés sem volt, hogy megpróbálok valamiféle linuxot felvarázsolni a kis dobozra, mivel egy windowsban nem bíznék meg, hogy éjjel nappal fusson, és persze a vírusírtó is levenné a processzoridőt, nem is beszélve az állandó foltozgatásról (winupdate), és memóriában is többet kíván, mint egy jó, stabil linux. Nézegettem mindenféle disztribúciókat (FreeNAS pl, ami egy, pont nasokra kitalált disztró), de végül az Ubuntu mellett döntöttem. Előnye, hogy igen elterjedt, sok mindent támogat (mivel ez igencsak "felhasználóbarát" disztró), van normális dokumentációja, és mivel linux az linux, bármit fel lehet rá pakolni, ami esetleg hiányozna róla. Végül mindössze egy beépített dolgot használtam, ez pedig a távoli asztal kapcsolat, amivel lehet managelni a gépet, minden mást saját kézzel raktam fel és konfigoltam be. Amit az ember a saját kezével csinál, az mindig jobb, mint a gyári dobozos, nem igaz? Akkor nem, ha (bár végzett informatikus) életében nem látott még linuxot közelről. De ez már a holnapi post témája lesz, miszerint: hogyan kaptam, vagy inkább hogyan fejlődött tovább az idegbajom két gyönyörű, márciusi napon (és részben harmadnap is).
Folyt köv.
